IX. évfolyam II.szám 2012. Június

Autóink tűzvédelme II.rész

Az első részben beszámoltunk, hogyan tudjuk elkerülni autóinkbn a tűz keletkezését, hogyan tudjuk azt megelőzni. A II. részben elmondjuk, mit és hogyan cselekedjünk, ha már megtörtént a baj.

Mit tegyünk tűz esetén?

Feltételezzük, hogy előre gondolkodva - mintegy megelőző tevékenységként - betárolunk autónkba, a kezünk ügyébe egy két-három kilós töltetű porraloltó vagy habbaloltó tűzoltó készüléket! Nem győzzük újfent hangsúlyozni az azonnali cselevés fontosságát! Ha éppen közlekedünk, talán még arra sincs idő, hogy félreálljunk. Ha az utasfülkében égett szagot tapasztalunk, és/vagy a nyomában apró füstcsíkot látunk terjengeni a műszerfal mögül, azonnal álljunk meg, és vegyük le a gyújtást! A gyújtás levételével, majd az akkumlátor lekapcsolásával áramtalanítjuk autónk elektromos rendszerét, ezáltal megszűnhet a zárlatos vezeték túlmelegedése, felizzása. (természetesen az azonnali megállás nem hirtelen padlóféket jelent, hanem a körülöttünk - és főleg a mögöttünk - haladó járművek biztonságát figyelembe vevő gyors fékezést). Ha gyorsak voltunk és megúsztuk a tüzet, utána már ne próbálkozzunk az ismételt feszültség alá helyezéssel. Valószínűsíthető, hogy több vezeték szigetelése is megolvadt, és biztossá vált a rövidzárlat. A motortérben - a fent említett üzemanyag-ellátó rendszer hibájából - keletkező tűz hasonló "tünetekkel" jár: hírtelen erős üzemanyag szag, majd a motortérből kiáramló füst. Az "elhárító akciót" szintén hasonló módon kezdjük: azonnali megállás, motor leállítása - gyújtás levétele. Ezután válhat - az autónk számára - sorsdöntővé a következő két tényező. Az első az, hogy van-e tűzoltó készülékünk. A másik pedig, hogy felnyitjuk-e a motorháztetőt! A keletkező tűz oxigén ellátása - lecsukott motorháztető esetén - a tető alatt megszoruló füst és egyéb égéstermékek miatt nem tökéletes, ezáltal a lánggal égés intenzitása kisebb. Abban a pillanatban, ahogy felnyitjuk a tetőt, friss levegőt engedünk a tűzre, és a lángok felcsapnak! A motor térben keletkező tűz esetén csak akkor nyissuk fel a motorháztetőt, ha a kezünkben van egy kibiztosított, beüzemelt és lövésre kész tűzoltó készülék! Ebben az esetben is csak annyira, hogy az oltóanyag biztosan bejusson. Arra vigyázzunk, hogy a felforrósodott karosszériaelemek és a kiáramló égéstermékek égési sérüléseket okozhatnak! Tűzoltáskor az oltókészüléket szakaszosan üzemeltessük! Ne tévesszük össze a füstöt a gőzzel! Ha felforr autónk hűtővize, gőz alakjában tör elő a motorháztető alól. A füst sötét színű és magasra szállva oszlik szét. A gőz matt-fehér és egy-két méter magasságban eltűnik, elpárolog. Tűz esetén általában megállnak segíteni a közlekedésben résztvevők. A tömegközlekedési járműveken, teherautókon, kamionokon kell lennie tűzoltó készüléknek.

Ha nem adunk esélyt a "vörös kakasnak" (megelőzés), ha felkészülten várjuk (tűzoltó eszközök, módszerek, viselkedési szabályok), akkor talán soha nem kell megtapasztalnunk a vánszorgó másodpercek lassúságát a piros autók megérkezéséig.

Füstmérgezés, égési sérülések

Égéskor minden szerves anyagból mérgező égési és bomlási termékek keletkeznek.

Az égéstermék belélegzése súlyos szövődményeket okozhat. A tűzhalálok 50%-át a füst okozta, főként a szén-monoxid. A kórházak égési osztályaira felvett betegek akár egyharmadában is füstbelégzés okozta tüdőkárosodás észlelhető. Az alsó légutak károsodásáért az égéstermékek a felelősek, nem pedig a hő.

Az ittas állapot és a szénmonoxid együttes hatása csökkenti a veszélyérzetet, ennek következtében a menekülőképességet is. A szívbetegség és az alkoholos állapot együtt, alacsonyabb szénmonoxid koncentráció esetén is halálhoz vezethet.

A füstbelélegzésnek három következménye lehet:
1. károsodik a övetek oxigénellátása,
2. a hőtől sérülnek a légutak,
3. a tüdő kémiailag károsodhat.

Szén-monoxid-mérgezés gyanúja esetén első és legfontosabb teendő a sérültet szabad levegőre vinni.

Az égési sérülésnek helyi és az egész szervezetre kiterjedő következményei vannak.

Helyi következmény:

• az égési seb.

Általános következmény:

• sokk,

• a szövetekben felhalmozódott mérgező anyagok,

• a fertőzések.

Égési sérülést nemcsak tűztől, hanem forró víztől, gőztől és olajtól, valamint különböző meleg tárgyaktól is lehet kapni.

Nyílt láng mellett és hősugárzó közelében az idősek laza ruházata is veszélyes lehet.

Általánosságban elmondható, hogy 1% testfelület kb. egy tenyérnyi területtel egyenlő. Az 5% feletti égés kórházi ellátást igényel, az ennél kisebb kiterjedésűnél elegendő lehet az ambuláns ellátás is.

Viszonylag kis égési terület is halálos lehet időseknél és a csecsemőknél.

Elsősegélynyújtásra egyedül a hideg vizes hűtést javasolják az orvosok. Semmiképpen nem szabad az égett területet tojásfehérjével, étolajjal, kenőcsökkel bekenni, vagy sebhintőporral beszórni.

Az égett felületről vegyük le a ruhát, kivéve abban az esetben, ha az a bőrbe beleégett. Azonnal kezdjük meg az égett rész hűtését hideg ivóvízzel és 15-20 percig folytassuk azt. A hűtést a beleégett ruhán keresztül is el kell végezni. Jéggel ne hűtsünk! Az égett sebre steril gézlapot kell helyezni és azt laza pólyával rögzíteni.

Előfordulhat a nagyobb kiterjedésű égésnél, hogy a sérült szomjúságról panaszkodik, ebben az esetben meg lehet itatni alkoholmentes üdítőitallal vagy vízzel. Az égési sérültet tiszta fehér lepedőbe burkolva helyezzük nyugalomba, hűlés, fázás ellen pedig könnyű meleg takaróba burkoljuk