VIII. évfolyam II.szám 2011. Június
Erdők tűzvédelme 1. rész
Magyarországon két fokozottan erdõtûzveszélyes idõszakot
különíthetünk el. Az egyik kora tavasszal, hóolvadás után
közvetlenül, amikor a kizöldülés elõtt elsõsorban rét és
tarlóégetések övetkeztében gyullad meg az erdõ, elsõsorban
lombos erdõtelepítésekben és felújításokban okozva igen
jelentõs károkat.
A második veszélyeztetett idõszak a nyári hónapokra esik,
amikor a hosszabb csapadékmentes, forró idõjárási viszonyok
következtében az erdei avar és tûlevélréteg teljesen kiszárad.
Ezek az erdõtüzek elsõsorban eldobott cigarettacsikkek és a
tûzgyújtási tilalom ellenére meggyújtott tábortüzek, nyári
gazégetés következtében keletkeznek, elsõsorban erdei és
fekete fenyves állományokban, valamint idõsebb lombosállományokban.
A Magyarországi erdõtüzek 99 százaléka(!) emberi gondatlanság
vagy szándékosság miatt keletkezik.
A klímaváltozás következtében, a korábbinál forróbb nyarakon
nem a tüzek száma nõhet meg jelentõsen, hanem a terjedési
sebessége és intenzitása. Így esetenként jóval nehezebbõket eloltani, és jóval nagyobb területet érinthetnek, mint korábban.
Az elõbbiek alapján látható, hogy az erdõk tûz elleni védelmének
kiemelten fontos szerepe van mind az erdõgazdálkodás,
mind a tûzvédelem oldaláról.
Az erdõtüzek keletkezése
Az aszályos évek és minden egyes nagyobb kiterjedésû erdõtûz
után a figyelem ráirányul az erdõkre, illetve a természetben
elõforduló tüzek megelõzésére azok oltására, az oltás technikai és szervezési kérdéseire.
A keletkezés körülményei döntõ mértékben emberi mulasztásra,
gondatlanságra, felelõtlenségre vezethetõk vissza. Száraz
aszályos idõszakban akár egy felelõtlenül eldobott égõ dohánynemû és villámcsapás is okozhat többmilliós károkkal járó
erdõtüzet.
Magyarországon az erdõ tulajdonosi viszonyaiban bekövetkezett
változás magával hordozza azokat a problémákat, hogy a magántulajdonban lévõ erdõk nincsenek megfelelõ
módon gondozva.
Megalakultak különbözõ erdõbirtokos társulások, de mûködésük
során a legalapvetõbb tûzvédelmi szabályokkal sincsenek
tisztában.
A magyarországi klímazónákat figyelembe véve a tûz
keletkezése szempontjából a minél kisebb páratartalmú terület
a legveszélyesebb.
Az erdõtûz keletkezésénél az emberi gondatlanságon és a
fenti tényezõkön túl problémát jelentenek még az erdõkben a
turisták, kirándulók által rakott tüzek.
Sok esetben a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumáltal kiadott tûzgyújtási tilalom betartása és betartatása
is akadályokba ütközik, emiatt az adminisztratív tilalom nem
mindig hatásos.
Az erdõtüzek keletkezése több esetben arra is visszavezethetõ,
hogy a hétvégi kiskert tulajdonosok és a gazdálkodók
a száraz venyigéket, tarlót, gallyakat meggyújtják és felügyelet
nélkül égetik, majd a feltámadó szél az erdõbe fújja az izzó
parazsat, továbbá elõfordul a szándékos gyújtogatás is.
Az erdõtüzek formái
Magyarország erdeiben az erdõtüzek formáit a fafajta és a
növény szerint az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
- Aljnövényzet
- tûzcsemetetûz
- törzségés
- koronaégés
Anövényzet tûz: A láng a talajt közvetlenül a fedõnövényzeten
(száraz fûtakaró, lehullott levél, gally, stb.) terjed, leperzselve a fák törzseinek alsó részét, valamint a talajszint feletti gyökereket. Az aljnövényzet tüzeket két részre lehet bontani:
Futótûz: A talaj legfelsõ rétegén lévõ növényeket érinti.
A magas víztartalmú növényekre, valamint a legfölsõ felszín
alatti nedvesebb rétegekre nem terjed át. A futótûz nagy
sebességgel terjed, amelyet nagymértékben befolyásol a
mindenkori széljárás is.
Tartós aljnövényzeti tûz: Akkor következik be, mikor nem
csak felületi égés jön létre, hanem az égés a felsõ humusz
rétegben is terjed, amely izzással és erõs füstképzõdéssel jár.
Ilyen jellegû tüzeknél a fák kérge és gyökérzete is erõsen
károsodik, valamint a kisebb facsemeték, cserjék teljesen
elégnek.
Lombtûz: Az aljnövényzeti tûz nagy szárazság idején
könnyen átterjedhet lombtûzzé, amelynek a jellemzõje, hogy
a tûz nemcsak a talajtakarón, hanem a fák, cserjék lombkoronáján
is terjed. Az égés következtében a levelek, az apró vékonyabb
gallyak, sõt a nagyobb ágak is égnek. Az ilyen jellegû
tûz következtében a fák rendszerint elpusztulnak. A lombtüzeket
is két válfajra lehet bontani, mint az aljnövény tüzeket:
futó- és tartós lombtüzekre.
Futó lombtûz: Többségében erõs, illetve viharos szél esetén
jellemzõ. A lombkoronán a tûz ugrásokkal terjed tovább,
megelõzve az aljnövényzet tûznek a frontját. A lombkorona
alsó részét általában az aljnövényzet tüze melegíti fel, amitõl
az lángra lobban és a széllökések hatására a lombkoronán
terjed tovább.
A tartós lombtûznél az égés a fák koronáján terjed, de elég
a talajt fedõ réteg is. Általában gyenge szél mellett beszélünk
tartós lombtûzrõl. Az ilyen jellegû tüzeknél a fák erõsen
megégnek, elszenesednek, illetve ki is dõlhetnek.
A tûz terjedési sebessége
Az aljnövényzeti és a lombkorona tüzeket terjedési
sebességük és a lángmagasságuk alapján három csoportba lehet
sorolni:
- Gyenge;
- Közepes;
- Erõs tüzekre.
Gyenge aljnövényzetû tûznél a láng terjedés sebessége 1
m/perc, a gyenge lombkorona tûznél a terjedési sebesség 3 m/
perc. A láng magassága a gyenge tüzeknél a 0,5 métert nem
haladja meg.
Közepes aljnövényzetû tûznél a láng terjedési sebessége
1-3 m/perc, lombkorona tûznél a láng terjedési sebessége
kisebb, mint 100 m/perc. Közepes tûznél a láng magassága
0,5-1,5 méter között van.
Erõs aljnövényzeti tûznél a tûz terjedési sebessége a 3 m/percet meghaladja. Lombkorona tûznél a terjedési sebesség
meghaladja a 100 m/percet. Erõs tûznél a láng magassága az
1,5 métert meghaladja.
Az erdõtüzek fajtáinak csoportosításánál meg kell különböztetnünk
a területet, ahol az erdõtûz bekövetkezett. Adottságait
figyelembe véve hegyvidéken bekövetkezett tüzeket,
illetve síkvidéken bekövetkezett tüzeket különböztetünk meg.
Kiemelten veszélyes területnek kell tekinteni a hegyvidéki
erdõtüzeket, ahol a tûlevelû fák magas gyantatartalma miatt a
lángterjedés átlagos sebessége 2-3-szor magasabb a lombos
erdõkhöz viszonyítva. A hegyvidéken keletkezett tüzeknél
további gondot jelent a terület megközelítése és a vízszerzési
helyek biztosítása.
Az ország megyéi közül hegyvidéki tüzek szempontjából a
legjobban veszélyeztetett megyék: Borsod-Abaúj-Zemplén,
Heves, Nógrád, Veszprém, Baranya és Pest megye.
A síkvidéki erdõtüzeknél a legnagyobb problémát a talaj
homokos, laza szerkezete miatt a megközelítés jelenti. Az ország
megyéi közül a Bács-Kiskun, illetve a Csongrád megyei terület
a legveszélyesebb, illetve annak szerves részei a Kiskunságiés a Hortobágyi Nemzeti Park.
Erdõtüzek kiterjedésük szerint
Az erdõtüzeket csoportosíthatjuk még kiterjedésük alapján.
Az erdõterületek nagysága, kiterjedése, a hegy és domb
vidékeken nagyobb mint a lápos sík területeken.
Az erdõtüzeket a tûz kiterjedése alapján 3 részre lehet
tagolni: kis, közepes és nagy tüzekre. Kis erdõtûz 10 ha alatti
területnél, közepes erdõtûz 10 ha és 100 ha közötti területnél,
nagy erdõtûz 100 ha fölötti területnél.
Folytatjuk...
|
